Martye blogja

A cél nem szentesíti az eszközt, de a szent célt ér eszköz nélkül is.

- Mindig is érdekelt, mi van amögött az ajtó mögött.

- Akkor miért nem nyitod ki?

- Mert ha kinyitom, amit találok, az már nem lesz az ajtó mögött.

Mennyire más

Ahogy valahol

Többnek tetszik

Egymáson át

Megérteni mégis

De nem.

Á, majd holnap.

Most már minden húsvét éjszaka kötelező darab. Elmondhatatlanul gyönyörű.

Infó.

Pilátus erre megkérdezte: "Tehát király vagy te?"

Jézus azt felelte: "Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat a szavamra."

Pilátus erre így szólt: "Mi az igazság?"

/Jn. 18, 37-38./

A tavaszi napfény finoman szűrődött be a nagy ablaktáblákon. Az ilyen napsütötte percekben életre kelt a lakás. Az öreg falak és a magas plafon által közrefogott térből eltűnt az üresség, és valamiféle zsibongás szökött be a szobába, mintha az emeletekkel lejjebb zajló városi élet köszönt volna be egy pillanatra.

Szerette ezeket a ritka perceket, mikor a felhők nem állták a fény útját, mielőtt a nap eltűnt volna a szemközti szürke házfal mögött. Ilyenkor, kedvenc karosszékében ülve vagy éppen fel-alá sétálva a gondolatai is felélénkültek.

Most például arra gondolt, ahogy a szobát körbevevő növényeken nyugodott tekintete, hogy micsoda élet tombol a mozdulatlan cserepekben. Kívülről csak passzív tárgyaknak tűnnek, de közben ezek a zöld élőlények szívják magukba az energiát, hogy - ha az emberi szem számára láthatatlanul is, de - növekedjenek, és olyan magasra érjenek, amennyire csak tudnak.

Ahogy így belegondolt, egészen hasonlított ezekre a növényekre. Mintha mondanának is ilyet az otthonülő, tétlen emberekre, hogy szobanövény. Hah. Lehet, hogy kicsit régen volt emberek között. Talán itt lenne az ideje elmenni valahova.

Elfordította arcát, ahogy egy futó napsugár elvakította. Visszatekintve már csak az üres, sötét lakást látta, a mozdulatlan növényekkel és szemben a szürke házfallal.

Nem túl szép szó. Nem is tudom, hogyan lehetne elegánsabban, magyarosabban mondani. Mondjuk, szavakban nem vagyok túl jó, de talán mégis elmondható, hogy még mindig ez a hangzósor fejezi ki legjobban azt az egyedi és megismételhetetlen nézőpontot, amivel minden egyes ember néz a világra.

Manapság ez talán már trivialitás. Ugye tombol a racionalizmus, meg minden. Mégis, újra és újra le tud nyűgözni, hogy tényleg mennyire igaz, hogy egyszerűen nem tudunk úgy nézni semmire, mint egy másik ember. Képtelenek vagyunk rá, és kész. És milyen jó, mikor meg tudjuk érteni akár egy pillanatra is, hogy milyen jól van ez így.

Néha úgy érzem, hogy az ember az életben mindig a legtriviálisabb dolgokkal kell, hogy a legtöbbet küzdjön. Talán ilyen a szubjektivitás is. Gyerekkorban fel se merül bennünk, hogy van más vélemény. Kamaszkorban értetlenül küzdünk a saját nézőpontunkért, mint az egyetlen helyes útért. Aztán lassan elfogadjuk, hogy mások máshogy látják a dolgokat, és végtére is valahol mindenkinek igaza van.

De érteni továbbra is csak magunkat fogjuk, és egy egész élet munkája ezt a felnőtt ember számára triviális fogalmat igazán megérteni és bensővé tenni.

Szubjektivitás. Nem túl szép szó, gyönyörű fogalom.

Van az előző posztban emlegetett "Be" albumon egy szép kis monológja az Istenként megjelenő karakternek. Ez el van osztva a számok között, szépen átfogja az egész lemezt.

Az album honlapján ezt föl is tették egyben, és így végigolvasva nagyon szépen átjön belőle minden filozófiai hipotézis, amik inspirálták az albumot.

A tovább után ennek a monológnak olvasható a nem túl szép magyar fordítása. Azért szerintem így is eléggé lejönnek belőle a dolgok, érdemes kicsit rágódni rajta. Kemény anyag, de megéri belevágni.

Bevallom, nagy gyengéim a konceptalbumok. Ezek olyan lemezek, amin nem csak úgy egymás mellé pakolnak tizenix számot, hanem valami tematika össze is köti az albumon szereplő dalokat. Szeretem a sima kiadványokat is, de valahogy mindig azon kapom magam, hogy ezekhez a konceptalbumokhoz kötődök legjobban.

Egyik nagy kedvencem, a svéd Pain of Salvation "Be" című lemeze pedig még ebben a műfajban is egyedülálló. Nem elég, hogy zeneileg és témában is egy egységet alkot az album, de az egészet még egy kemény filozófiai gerinc is támogatja.

A téma pedig nem kevesebb, mint Isten, a létezés és a megismerés. Nagyon súlyos lemez, amin rengeteget lehet gondolkodni. És nagyon jó gondolkodni rajta. Ehhez adnak is sok segítséget a készítők (kiemelendő a frontember és a projekt rugója, a zseniális Daniel Gildenlöw), a lemez honlapján betekintést nyújtanak az egész hátterébe.

Ami kapcsán ezt a posztot írom, az pedig nem csak az, hogy mostanában nagyon sokat hallgattam ezt az albumot és agyaltam rajta, hanem az is, hogy jutyúbon végig lehet nézni a teljes bemutató koncertet is, ahol az egész albumot eljátszák klasszikus kísérettel és elég teátrális módon. Nekem nem minden jön át belőle, de azért nagyon ott van.

Talán elsőre furcsa lehet az előadásmód, de érdemes adni neki egy esélyt. Gyönyörű, értékes, elgondolkodtató zene. Szerintem.

Ma azon gondolkoztam el, hogy manapság milyen nagy előszeretettel társítanak az emberek különböző hitekhez intelligenciaszinteket. Itt most arra gondolok, hogy meggyőződéses ateisták és agnosztikusok gyakran esnek abba a (szerintem) hibába, hogy lenézik és butának tartják az olyan embereket, akik az ő szemükben megalapozatlan vagy irracionális dolgokban hisznek.

Persze ez a beállítottság durván korjelenség is, szeretik az emberek azzal hitegetni magukat, hogy az ő világképük racionális. Ilyen módon a fenti hibába simán beleeshetnek a nagyobb vallások követői is, akik pedig a többi vallás felé fordulnak szkeptikus és lenéző módon. Persze nehéz lehet meghúzni a határt, a nehezen érthető / átélhető és a röhejes hit között, még akkor is, ha mi magunk komoly hitélettel bírunk. (Én például egész nyitottnak és megértőnek tartom már magam mostanában, de pölö a mormonok tanításait én sem tudom komolyan venni, annak ellenére, hogy kétségtelenül vannak olyanok, akik szépen meg tudják élni azt a vallást is.) Így persze nem nagyon lehet hibáztatni azokat a nem hívőket, akik a konvencionálisabb vallásokra is erősen furcsán néznek.

Viszont szöget ütött a fejembe egy gondolat, ami talán némi fényt vet rá, hogy miért alapvetően rossz hozzáállás az, ha egy adott ember hitélete és intelligenciája között összefüggéseket akarunk vonni.

Hitetlenkedve nézett végig a kietlen tájon. Ráncos homlokát megtörölve tétovázott kicsit, majd belenyugvóan ült le a homokba. -Végül is, valahol csak meg kell történnie - gondolta egykedvűen és hátradőlt, végignyúlva a meleg, süppedős talajon.

Még soha nem látta ilyen kéknek az eget. Csak egy-két felhőfoszlány dacolt a jobb szeme sarkát egyre jobban elvakító napkoronggal. Arra gondolt, milyen kevésszer hevert így, az eget nézve. Eddig cikázó gondolatai megnyugodtak, és csak egy érzés maradt.

Már nem is számított, hogyan került ide. Hirtelen úgy tetszett, hogy minden, ami eddig történt vele, puszta véletlen és jelentéktelen részlet volt. Ez a pillanat volt minden. -Hát persze - kiáltotta a semmibe, egyre szélesedő mosollyal. Belemarkolt a homokba, majd hagyta, hogy átfolyjon ujjai között.

Kezdjünk el itt valamit.

Egyszer valamikor az a nagyszerű gondolatom támadt, hogy jó, hogyha van egy ilyen hely, ahol bármit kiírhatok magamból. Bármit, ami foglalkoztat vagy akár csak éppen eszembe jut, és valami arra késztet, hogy leírjam. Hátha jó lesz majd valamire. Vagy nem, de végül is az sem baj.

Annyit tudok biztosan, hogy nem célom valami komoly és értékes dolog létrehozása. Csak amolyan rekreációs jellegű írogatást tervezek. Még akár azt is mondhatnám, hogy ez izé, olyan klasszikus jellegű blog lesz. Azért próbálom nem túl emósra venni a figurát. Aztán majd nyilván megy a dolog, amerre megy. Ha megy.

Minthogy blogindító meg miegymás, ide most akár írhatnék magamról valamit, de inkább nem fogok, mert nincs kedvem. Ezen a ponton amúgy se hiszem, hogy számítana, aztán majd ha később érdemes lesz, tán megteszem. Talán nem, mert azt is megtehetem.

Most az az okos gondolatom támadt, hogy a semmit csak egy döntés választja el a valamitől. Hát legyen, csináljunk valamit.