Ma azon gondolkoztam el, hogy manapság milyen nagy előszeretettel társítanak az emberek különböző hitekhez intelligenciaszinteket. Itt most arra gondolok, hogy meggyőződéses ateisták és agnosztikusok gyakran esnek abba a (szerintem) hibába, hogy lenézik és butának tartják az olyan embereket, akik az ő szemükben megalapozatlan vagy irracionális dolgokban hisznek.
Persze ez a beállítottság durván korjelenség is, szeretik az emberek azzal hitegetni magukat, hogy az ő világképük racionális. Ilyen módon a fenti hibába simán beleeshetnek a nagyobb vallások követői is, akik pedig a többi vallás felé fordulnak szkeptikus és lenéző módon. Persze nehéz lehet meghúzni a határt, a nehezen érthető / átélhető és a röhejes hit között, még akkor is, ha mi magunk komoly hitélettel bírunk. (Én például egész nyitottnak és megértőnek tartom már magam mostanában, de pölö a mormonok tanításait én sem tudom komolyan venni, annak ellenére, hogy kétségtelenül vannak olyanok, akik szépen meg tudják élni azt a vallást is.) Így persze nem nagyon lehet hibáztatni azokat a nem hívőket, akik a konvencionálisabb vallásokra is erősen furcsán néznek.
Viszont szöget ütött a fejembe egy gondolat, ami talán némi fényt vet rá, hogy miért alapvetően rossz hozzáállás az, ha egy adott ember hitélete és intelligenciája között összefüggéseket akarunk vonni.
Egyrészt azt könnyen beláthatja bárki, hogy a hardcore agnosztikusok és mélyen vallásosak táborában is számtalan géniusz bukkant már fel, és továbbra is előkerülnek igazi lángelmék mindkét oldalról. Azt hiszem, hogy a mezei emberek közül, akik szeretik másokéval ütköztetni világképüket, és szeretik azt gondolni, hogy a máshogy gondolkodók értelmileg alsóbb rendűek, egy sem merné komolyan kijelenteni, hogy igen, Einstein vagy Szt. Ágoston egy szerencsétlen féleszű volt, mert netán agnosztikus vagy éppen katolikus volt. Akik pedig mégis mernek ilyet mondani, azokat nem hiszem, hogy sokan komolyan veszik.
Másrészről viszont elgondolkoztam egy kicsit a tágabb problémán is. Arra jutottam, hogy azok hajlamosak arra, hogy másokat lenézzenek hitük miatt, akik úgy gondolják, hogy az ő világnézetük teljes mértékben racionális. Csakhogy, szerintem ilyen nem létezik. Véleményem szerint az ember érzelmi lény és nem racionális. Racionalizáló, de nem racionális. Keresünk rendszert a dolgokban, de tökéletes rendszert soha nem fogunk találni. Mindeközben pedig akármennyire is belemélyedünk gondolatmeneteinkbe, akármennyire próbálunk kizárni minden külső tényezőt, továbbra is mindannyian ezerszer jobban érzelmi és társas lények maradunk, mint amennyire racionálisak lennénk. Ez alól pedig nincs kivétel.
Az, hogy valaki érti a világot, az csak illúzió kő keményen. Másokat lenézni hitük miatt durván arrogáns és gőgös viselkedés. Persze ettől lesz végtelenül emberi is, ilyenek vagyunk sajnos.
"Racionális" dolgokban is első sorban érzelmi alapon hisz az ember, senki nem álltathatja magát azzal, hogy ő tényleg elfogulatlanul és hideg racionalitással látja az őt körülvevő világot. Ilyen egyszerűen nem létezik. Mindannyian elfogultak vagyunk, és azt vesszük észre, azt jegyezzük meg, és azt tartjuk hitelesnek, ami egybevág a mi hitünkkel. Legyen az vallásos hit vagy hit a racionalitásban. Aztán persze ezt is könnyen feladjuk, ha körülöttünk elég sokan, elég magabiztosan mondanak mást. Ez van.
A hite miatt senki nem hülye. Vagy ha igen, akkor mindannyian hülyék vagyunk. De szerintem azzal se lenne semmi gond.
