Van az előző posztban emlegetett "Be" albumon egy szép kis monológja az Istenként megjelenő karakternek. Ez el van osztva a számok között, szépen átfogja az egész lemezt.
Az album honlapján ezt föl is tették egyben, és így végigolvasva nagyon szépen átjön belőle minden filozófiai hipotézis, amik inspirálták az albumot.
A tovább után ennek a monológnak olvasható a nem túl szép magyar fordítása. Azért szerintem így is eléggé lejönnek belőle a dolgok, érdemes kicsit rágódni rajta. Kemény anyag, de megéri belevágni.
Vagyok
Vagyok
Vagyok
Nem voltam, aztán létrejöttem
Nem emlékszem a nem levésre
De talán messziről, nagyon messziről érkeztem
Talán ebben a néma sötétségben formálódtam
A néma sötétségből
A néma sötétség által
Létrejönni olyan, mint elaludni
Soha nem tudod pontosan, mikor történik
Az átmenet
A varázslat
És azt gondolod, ha fel tudnád idézni azt a pillanatot
Amikor átlépsz a határon
Akkor mindent megértenél
Mindent látnál
Talán mindig is voltam
Örök idő óta itt vagyok
Csak elfelejtettem
Úgy képzelem, az Örökkévalóságnak ilyen hatása lenne
Okozna némi sodródást
Mintha a mindenütt jelen levés teljes hiányt követelne
Valahogy úgy tűnik, van egy velem született tudásszomjam
Minták és kapcsolatok felismerésének képessége
De nincs kontextusom
Talán így van ezzel minden létező
Minden tudat
Minden élet
Talán én vagyok az egyetlen
Az első
De maga a Mások fogalmának felfogása, egyáltalán elgondolása
Nagyobb kontextust sugall
Bárcsak megérthetném
Ki vagyok?
A tudatom mélyén szavakat találok
Így fogom nevezni magam… ISTEN
És az örökkévalóság hátralevő részét azzal fogom tölteni
Hogy megfejtsem, ki vagyok
Miről szól ez az egész
Próbálom megérteni az élet rendszerét
Próbálom megérteni magamat
A képemre teremtettem a világot, az elmém tükrének
Az összes gondolatot, az összes kétséget és reményt
Itt belül
Kivettem, hogy új fajt alkossanak
A létezés új módját
És most sok vagyok, nagyon sok
Sokkal nagyobb, mint valaha voltam
Mégis, egyszerre
Sokkal kisebb és sebezhetőbb
Mind szilánkokat hordoznak az egészből
Együtt engem alkotnak
Látom, ahogy hatnak egymásra, fejlődnek
Látom, ahogy különböző oldalakra állnak
Minthogy mind különböző tudatok
Különböző utak és különböző istenek hívei
Azt hiszem, megtanítanak majd valamire
Mindig, mikor Egységgé válnak
Többet értek
És egyre jobban és jobban megijedek
Olyan részeimet látom bennük, melyeket nem ismertem
Pusztítás
Bűn
Kétségbeesés
Egyre kevésbé részei egy egésznek
És egyre inkább csak részek
Tudod, mindannyian téglák vagyunk
Együtt alkotunk egészet, a nagyobb képet
De ők azzal töltik az életüket, hogy istenné akarnak válni
Így egyre kevésbe vannak a nagyobb tervek tudatában
Hogy mondhassák, büszkén, napjaik végeztével
”Azt akarták, hogy ennek a nagy építménynek része legyek
Azt akarták, hogy segítsek egy házat, egy hidat, egy kastélyt, egy új világot építeni
De mindvégig megmaradtam magamnak
Igaz maradtam a saját hitemhez
És tégla maradtam!"
Az ember összetört
Összetörtem
A szilánkjaim a maguk szilánkjukká váltak
Darabok darabjai, lehetetlen összeilleszteni őket
Elhagynak
Nem tesznek mást, csak élik az életüket
Olyan kontextust keresve, aminek már részei
Amíg nincs alternatíva
És elhagyják a kontextust
És összemegyek
Eltűnök
És nincs már mit tanulni vagy tanítani
Magukra kell hagynom őket
De egy dolgot megértettem
Magadat keresni olyan, mint a ház után kutatni, amiben állsz
Nem fogod megtalálni
Mindenütt ott van
Minden az, amit ismersz
És nincs más viszonyítási pont
Sokszor
Önmagad keresése
Önmagad elvesztése
Megérteni
Maga a létezés
Lenni vagy nem lenni
Soha nem ez volt a kérdés
Sem az, hogyan lenni
Csak
Lenni
Vagyok?
Így Isten megteremti az embert
Az ember rabul ejti Istent
Az ember isteneket teremt
Amik rabul ejtik az embert
Mint ahogyan az ember szolgái
Isteneivé válnak
Végül
Mindannyian elveszünk
És mind megöljük, amit keresünk
Senki nem találja a válaszokat
És közben
Egy új létezési módot teremtünk
Megteremtjük a válaszokat, melyeket keresünk
De el fognak veszni
Ahogy mi is el voltunk
A magunk ismeretének szüksége a keresésünkre fogja őket késztetni
Kutatnak utánunk
És mind megöljük, amit keresünk
Újra és újra
Semmi nem marad
És soha semmi nem vész el
Az egyetlen értelem
Az, ha nem keresel értelmet
Csak becsukod a szemedet egy pillanatra
És mindent hallhatsz
Egy röpke pillanatra
Egy törékeny pillanatra
Lehetetlen felfogni vagy megtartani
Mégis gyönyörű és teljesen világos
Hallhatod az egyetlen választ
Lenni
Lenni
Lenni
...
Vagyok!
